Több szász szőlővel borított domb, nyárfa minden lépten nyomon, kisebb települések és egyéni házak, itt-ott egy templom és hajdanán villáknak számított hatalmas házak, amelyek öreg borospincéjükkel a jeruzalemi borászat tradiciójáról árulkodnak.

»Furmint - C‘est bon!« ujjongtak Napóleon hadjáratai idején a katonák, amikor e borvidéken vágtattak át. És valóban kiváló bor a mi furmintunk!

A furmint mellett számos más szőlőfajtát is termelünk, mint például az olaszrizling, sauvignon, rajnai rizling, chardonnay, tramini, szürkebarát, Pinot noir, kékfrankos … Természetesen minden borászunk egyéni stílusát adja a borkészítésnél és pont ettől lesz olyan különleges minden jeruzalemi borfajta, amelyek a világ bármelyik részén megállják a helyüket. Ezt büszkén allíthatjuk!

 

KI NE IMÁDNA A FURMINTOT!

Ha valakit, legyen az amatőr vagy szakértő a bor nyelvén, egy pohár kiváló furminttal kínálunk, amit késő ősszel szűreteltünk, kizárt, hogy ne ízeljen neki. És miért is merjük ezt ilyen magabiztosan állítani? 

A furmint egyik megkülönböztető jegye a határozott illata. Benne az  ananász, a mandula, mogyoró, valamint a frissen nyírt fű illata keveredik. Amikor úgy esik, hogy rosszabb az évjárat és a borgazda még inkább vigyáz minden lépésre, annál gazdagabb az íze. Általában magas savtartalmú, gondos szőlészeti munka mellett viszont savai elegánsak.

A legendák egyike azt mondja, a furmint, vagyis szlovénul a »šipon« név, Napóleon katonáitól származik, akik ezen a borvidékeken masíroztak át, és az itteni borokat kóstolgatták, valamint azt hajtogatták »C'est bon«. A hazaiak ezt úgy hallották »šipon« és így született meg a név. Még a horvátoknál a »pušipel«, a szlovénoknál »šipon« nevet viseli, a magyarok a »furmint« néven ismerik e bor fajtáját és a híres tokaji borok egyik Legfőbb típusa.

Matija Vertovc »A borgazdászatról« című könyve 1844-ben jelent meg, és az első szakkönyvek egyike volt, ami a szőlőtermesztéssel, borászattal és a borok forgalmazásával foglalkozott. A furmintról a következőket írta: »Kevés az olyan éghajlatú táj, amely igazán megfelel a furmintnak. Ezért szerencsés lehet a vidék, ahol termeszteni lehet. A furmint szőlőtőkéjé nagyon értékes és különleges minőséget adhat.

A furmint azok a fajták közé tartozik, amelyek késő ősszel érnek. A szőlő fürtjei elégge nagyok, a bogyók hosszúkásak, a héja érzékény és hamar felpattog. 

Már a felmenőink észrevették, hogy a furmint a homokos talajat szereti, hiszen a víz gyorsan átfolyik rajta. Az is fontos, hogy a szőlőtőkén ne legyen túl nagy a termés, mert csak úgy lesz kiváló a minősége. A régi íratok úgy mondják, még csak október 15-e után szabad szüretelni.

Ha az ősz napos, hosszú és nem csapadékokban gazdag, nagy a különbség a nappali és éjszakai hőmérséklet között, jelen van a „nemesrothadás”, ami növeli a szőlő cukortartalmát, és ezáltal javít az ízén, emellett pedig a szél és pont megfelelően fúj, tökéletesek a feltételek. A furmint héja ilyenkor pont az igazi a lassú kiszáradáshoz, és kialakulhatnak az úgynevezett »cibebák«. A bogyókban koncentrálődik a lé és kiváló minőséget kapunk.

A furmint jellegzetességei miatt ideális más különlegességek elkészítéséhez is. Ilyen a késői szűret, »jagodni izbor« és a »ledeno vino« minőségi borfajták. A furmint minőséges évjáratait kitűnően lehet érlelni. A ptuji pincében egy 1927-ből való üveg furmint találahtó, amely az ország egyik legrégebbei közé tartozik. Az ormoži pincében egy »jagodni izbor« fajta találahtó a hetvenes évekből.

Még egy jótanács – az igazi furmint legalább egy éves, de még jobb, ha kettő vagy három.